Whitesnake
A Whitesnake brit hard rock zenekar, melyet 1977-ben alapított az egykori Deep Purple-énekes, David Coverdale. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején Coverdale kizárólag brit zenészeket vett be az együttesbe, közöttük a Deep Purple két egykori muzsikusát, Jon Lordot és Ian Paice-t is. Rajtuk kívül Micky Moody és Bernie Marsden is törzstagnak számítottak. Az amerikai sikerek elérése érdekében az 1980-as évek második felében Coverdale újjászervezte csapatát. A stílusváltás érdekében olyan amerikai gitárosokkal dolgozott együtt, akik nemcsak megjelenésükben, de játékstílusukban is megfeleltek a kor követelményeinek, így a 80-as évek második felében John Sykes, Vivian Campbell és Steve Vai is megfordult a zenekarban. Coverdale jellegzetes blues-rock hangjának, erős színpadi jelenlétének és nem utolsó sorban a finom erotikával fűszerezett, érzelmes daloknak köszönhetően a Whitesnake az egész világon több millió lemezt adott el pályafutása során. Csak az Egyesült Államokban több, mint 12,5 millió eladott albummal büszkélkedhetnek, legnagyobb kereskedelmi sikerüket az „1987” című lemez hozta, melyből világszerte több mint 17 millió darabot adtak el.
Az 1990-es évek elején feloszlott a zenekar, az évtized során Coverdale többször is kísérletet tett az együttes újjáélesztésére. 1997-ben egy nagylemez, míg 1999-ben egy akusztikus album is megjelent Whitesnake név alatt, de a sikertelenség miatt csak 2002-ben alakult újjá ténylegesen a Whitesnake. Coverdale ismét neves zenészeket gyűjtött maga mellé, majd 2006-ban megjelent a Live... In The Still of the Night című DVD, melynek révén ismét nagyobb figyelem összpontosult a zenekarra. Ezt egy Live: In the Shadow of the Blues című dupla koncertalbum követte, majd 2008-ban megjelent az együttes visszatérő lemeze, a Good to Be Bad. A folytatás 2011 márciusában Forevermore címmel jelent meg. A 2002-es újjáalakulás óta Doug Aldrich és Reb Beach tekinthető állandó zenekari tagnak David Coverdale mellett. A VH1 zenecsatorna 100 legnagyobb hard rock előadó című listáján a 85. helyen szerepelt a Whitesnake.
Korai albumaikon blues alapú hard rock volt hallható, egyes dalokban utalva Coverdale vonzódására a blues és a soul iránt. Coverdale legfontosabb hatásaiként olyan előadókat nevez meg, mint Aretha Franklin, Tina Turner vagy Marvin Gaye. Ennek megfelelően stílusában a virtuozitás helyett az érzelemkifejezésre, a sokszínű előadásmódra helyezi a hangsúlyt.
Az együttes korai lemezein erősen érezni lehetett az 1960-as és az 1970-es évek brit rockzenekarainak hatását, Coverdale az egyik nyilatkozatában rhythm and bluest játszó együttesként definiálta a Whitesnaket, majd hozzátette, hogy valószínűleg a Yardbirds játszana ilyen zenét, ha nem oszlik fel idejekorán. Az 1980-as évek közepétől dalaikban visszaszorult a blues hatása, egyszerre lettek keményebbek és slágeresebbek. Az 1980-as évek közepétől készült lemezeken a heavy metal keménységét és a stadion rock slágerességét egyesítette a csapat.
Az 1990-es években ismét visszatértek a blues – rockhoz, azonban sem az 1997-es Restless Heart, sem Coverdale szólólemeze nem aratott különösebb sikert. A 2003-as újjáalakulást követő Good to Be Bad és Forevermore albumokon már újra a hard rock dominál. A zenekart gyakran illetik a heavy metal jelzővel, amely ellen Coverdale mindig is tiltakozott, többször is kifejtette, hogy gyűlöli a heavy metalt...Jelenlegi tagok: David Coverdale - ének , Doug Aldrich – gitár, Reb Beach – gitár, vokál, Michael Devin – basszusgitár, vokál, Brian Tichy – dob, ütőhangszerek, Brian Ruedy - billentyűs hangszerek, vokál.
( Források: több)