Accept
Az Accept német heavy metal együttes. Megalakulása után évekig nem volt biztos felállása a csapatnak. Állandó változásokon mentek keresztül, ami lényegében amatőr szinten tartotta őket, miközben a közönség előtt is csak szórványosan jelentek meg különböző fesztiválokon. A szakmai siker 1976-ban kezdődött, amikor felkérték őket, hogy játszanak az egyik első német rock and roll-fesztiválon, ez volt a Rock am Rhein. A fesztivált követően az együttes lemezfelvételi lehetőséget kapott de az 1976-os Accept-album még nem aratott nagy kereskedelmi sikert.Az első stabil felállás Udo Dirkschneider énekes, Wolf Hoffmann és Gerhard Wahl gitárosok, Peter Baltes basszusgitárosl és Frank Friedrich dobos voltak.Közülük ketten. Friderich és Wahl otthagyták az együttest az Accept megjelenése után, mert nem állt szándékukban professzionális zenészekké válni, helyükre Stefan Kaufmann és Jörg Fischer érkezett. Ezzel az új felállással kezdtek neki az új album felvételének 1980-ban, amely I’m a Rebel címmel jelent meg.
1981-ben megjelent Breaker című albumuk, az Accept csatlakozott a Judas Priest világ körüli turnéjához, ami Európa-szerte ismertté tette őket. Az 1982-es Restless and Wild albumon Jörg Fischer már nem volt az Accept tagja, az összes gitár témát Wolf Hoffmann játszotta fel. Az album megjelenését egy turné követte, amelyhez Jan Koemmet gitáros segítségét kérték. Az igazi sikert a Balls to the Wall megjelenése hozta. A szövegek szerzője az Accept és egy bizonyos Deaffy, akiről később felfedték, hogy a menedzserük, Gaby Hauke rejtőzik az álnév alatt. Ettől az albumtól kezdve ő írta dalszövegeiket.
1984-ben a történelmi Monsters of Rock fesztiválon léptek fel Angliában. 1985-ben jelent meg a Metal Heart, hamarosan utána pedig a Kaizoku-Ban EP, ami egy Japánban felvett koncertlemez. Az albumok sorában a Russian Roulette következett 1986-ban. Időközben a különbözőségek is felszínre törtek a csapat tagjai között. A köztük lévő távolság elhidegülést okozott, ezt Udo Dirkschneider úgy akarta kompenzálni, hogy szólókarrierbe kezdett. Az együttes otthon maradt tagjai együtt dolgoztak Udo-val első szólóalbumán. Az Animal House című album U.D.O. név alatt jelent meg Európában és Amerikában. Egy rövid, tétlen időszak után Peter, Wolf és Stefan úgy döntöttek, hogy megpróbálnak még egyszer együtt zenélni. David Reece énekest kérték fel, hogy lépjen Dirkschneider helyére. Néhány demó után az együttes elég stabilnak tűnt és kiadta az Eat the Heat című albumot, ami az első, Udo nélküli Accept album. Sajnos Reece instabil személyiség volt, ezért úgy döntöttek, hogy eljött a visszavonulás ideje. 1989-ig az Accept abbahagyta tevékenységét.
1990-ben Udo találkozott az Accept alapító zenészeivel, és egy beszélgetés után eldöntötték, hogy újra együtt dolgoznak az együttes klasszikus felállásában. 1993-ban megjelent az Objection Overruled, 1994-ben pedig kiadták Death Row című albumukat, de Kaufmann korábbi sérülése kiújult és képtelen volt tovább játszani. Az együttes a következő tervezett turnéra meghívta Stefan Schwarzmannt, hogy ideiglenesen pótolja Kaufmannt. A solingeni kölykökből felnőttek lettek, és kezdték érezni magukon azt a fáradtságot, amit az egész életen át tartó turnézás jelentett. Amikor stúdióba vonultak, hogy felvegyék Predator című 1996-os albumukat, már nem látták a folytatást. Pár emlékezetes koncert 2005-ben, többek közt a Szigeten is – ennyi maradt az eredeti Acceptből. 2009-ben viszont új énekessel, Mark Tornillo-val készítették el a Blood Of The Nations című albumot. Idáig utolsó lemezük a 2012-es Stalingrad.
( Források: WP, hivatalos honlap, egyéb cikkek)