Uriah Heep 1.
A klasszikus
A Uriah Heep 1969-ben alakult és máig működő angol hard rock zenekar. Zenéjében a progresszív rock, a jazz, és a country elemei is felfedezhetőek némi gótikus hangzással fűszerezve. A Uriah Heep nevét Charles Dickens: Copperfield Dávid c. regénye egyik szereplője után kapta. Angol nyelvterületen kultuszzenekarrá váltak, sikereik csúcsa az 1970-es évekre esett, legnagyobb hatású albumaik is ekkor születtek. Népszerűségük az 1980-as években jelentősen csökkent, de Európában és Japánban a későbbiekben is meg tudták tölteni a stadionokat. Az együttes hangzásának különlegességét a billentyűs hangszerek és a vokálok hangsúlyozása adja. A Deep Purple, a Black Sabbath és a Led Zeppelin mellett a Uriah Heep volt a korszak és rockzene további sorsának meghatározó bandája. Igényes hangszerelésük, meseszerű, néha a misztikumba hajló szövegeik és rendkívüli zenei érzékük alapján sokan a progresszív rock legnagyobbjai közé is besorolják ezt az eredetileg hard rock csapatot, és ezzel nehéz vitázni. De akármilyen stílusban játszott is a Uriah Heep, hatása máig érezhető a rockzenében.
Az együttes meghatározó tagjai Ken Hensley billentyűs, gitáros, zeneszerző és Mick Box gitáros voltak. Mára már csak Box maradt az eredeti tagságból.
Az együttes pályája 1970-ben indult, és az előbb említett két zenészen kívül igen sok tag cserélődött. Csak David Byron énekes volt, aki végigvitte a Heep legjelentősebb korszakát, az ő énekével felvett albumokból válogattam a műsor első részét. Ken Hensley egyéni billentyűsjátéka, Byron hangja és a már említett vokál meghatározó volt a Uriah Heep zenéjében. Lee Kerslake dobos és Gary Thain basszusgitáros is megtalálta a változások folyamán helyét a csapatban, így viszonylag állandó felállásban jelentek meg albumaik. A számok nagy részét a Hensley-Box-Byron trió készítette, a hangzás is egy megszokott, magas színvonalat képviselt lemezeiken.
Bár – mint említettem – a többi tag, a basszusgitáros és a dobos viszonylag sokszor cserélődött, a csapat hangzását nem változtatták meg. Zsinórban adták ki mára már klasszikus lemezeiket, többek közt a Salisbury-t, a Sweet Freedom-ot, a Magician's Birthday-t és a többieket. 1976-ig 9 stúdióalbuma jelent meg az együttesnek. Ha eladásaikat nézve nem is tartoztak mindig az élvonalba, koncertjeik állandóan a legnagyobb sztárok közt tartották őket. Csaknem állandóan úton voltak, a turnék közti szünetekben készítették el menetrendszerű lemezeiket. Munkájukat ugyan nehezítette David Byron alkoholproblémája, de ez sem a színpadon, sem az albumokon nem volt érzékelhető.
Az első csapás a kiváló basszusgitáros, Gary Thain halála volt 1975-ben, őt egy koncerten érte halálos áramütés, helyére John Wetton került. 1976-ban, a High And Mighty album megjelenése után David Byron Hensley nyomására távozott, és ezzel a Uriah Heep első, meghatározó korszaka véget ért. A rajongók jelentős része ezzel le is írta a csapatot, hiszen Byron hangja szinte a védjegye volt a Uriah Heep-nek, de a történet még nem ért véget. A következő adásba a Byron utáni korszak énekeseit és zenészeit válogattam össze.
( Forrás: WP, hivatalos honlap, rajongói oldalak)