Yes
A Yes angol progresszív rockegyüttes, amelyet 1968-ban Londonban alapított Jon Anderson és Chris Squire. A csapat a ’70-es években volt a csúcson. Zenéjüket hosszú, aprólékosan kidolgozott, nagy ívű alkotások, komoly hangszeres tudás jellemzik. A megfelelő nevet keresve Peter Banks javasolta, hogy hívják az együttest Yes-nek. A többi tag úgy gondolta, átmeneti megoldásnak ez is jó lesz, de az azóta eltelt közel 40 év alatt megtartották az elnevezést. Érdekesség, hogy Chris Squire távolléte idején nem lehetett volna Yes-nek nevezni az együttest, így minden stúdiólemezen szerepelt. Első koncertjük az East Mersey Youth Camp-ben volt 1968-ban.1969 júliúsában megjelent első stúdiólemezük Yes címmmel, 1970 februárjában ismét a Royal Albert Hallban léptek fel, majd ez év júniusában megjelent a Time and a Word, melyen 30 tagú szimfonikus zenekar kísérte a zenészeket. Még a lemez megjelenése előtt kilépett a zenekarból Peter Banks, akinek a helyére Steve Howe érkezett, vele új korszak nyílt a Yes történetében.
Legtöbb számuk túlmutat a három perces popdalokon, nem ritka köztük a több tételes, akár 20 perces, monumentális darab, amikből – idő híján – ebben a műsorban nem mutatunk be egyet sem. Az alapító billentyűs, Tony Kaye távozása után helyét a klasszikus zenei képzettségű Rick Wakeman vette át. Az új felállás :Anderson, Bruford, Howe, Squire, Wakeman. 1971-ben bejelentette távozását Bruford, az új dobos Alan White lett, akinek játéka sokkal rockosabb volt, mint elődjéé. White 3 nap alatt tanulta meg a teljes repertoárt, állítólag Sqiure megfenyegette, hogy kidobja az ablakon, ha nem csatlakozik. Rick Wakeman 1974-ben kilépett. A billentyűst a svájci Patrick Moraz váltotta.
1982-ben az Anderson-Squire-Rabin-Kaye-White felállásban újjáalakult a Yes. 1988-ban Rabin kezdte átvenni az együttes irányítását, Anderson ötleteit nem engedte keresztülvinni, ezért az együttes kettészakadt. 1991-ig kellett várni az új Yes-albumra, melynek címe Union, utalva ezzel az újraegyesülésre. A klasszikus felállás 2001-ben: Steve Howe, Alan White, Jon Anderson, Chris Squire és Rick Wakeman. Ekkor adták ki Magnification c. albumukat is. A 2004-es, 35 éves fennállást ünneplő koncertsorozat látszólag az utolsó volt a tagok kisebb-nagyobb konfliktusai miatt, ám Anderson 2007 januárjában kijelentette, hogy valószínűleg 2008-ban újra összeáll a zenekar a 40 éves évforduló alkalmával. 2008 februárjában az együttes a bekerült a Progressive Rock Hall of Fame „halhatatlanjai” közé. Ismét tíz év elteltével, 2011-ben jelent meg az idáig utolsó Yes-alkotás, a Fly From Here.18 stúdióalbum, 10 koncertlemez az életmű napjainkig.
( Forrás: WP, hivatalos honlap, Allmusic, stb.)