Deep Purple 3.
1984 áprilisában a Friday Rock Show-ban bejelentették, hogy újra összeáll a klasszikus Lord-Gillan-Glover-Blackmore-Paice felállású Deep Purple. Az együttes 1984 augusztusában stúdióba vonult, hogy rögzítse visszatérő albumát. Az 1984. szeptember 16-án megjelent, Perfect Strangers címet kapott korongot óriási várakozás előzte meg. Az album az együttes egyik legkeményebb lemeze lett, nehéz, fajsúlyos dalokkal. A megjelenést követő turnéra olyan hamar elkeltek a jegyek, hogy az együttesnek az eredeti tervhez képest be kellett iktatnia még néhány állomást, hogy minden rajongó láthassa őket.
A Deep Purple a világturné lecsengése után ismét stúdióba vonult, és 1987 januárjában kiadták a The House of Blue Light című albumot, amely a Perfect Strangers már-már heavy metalos keménységével szemben egy könnyedebb hangvételű alkotás. Ezzel párhuzamosan 1988-ban Gillan és Blackmore között olyan szinten megromlott a viszony, hogy az énekes 1989-ben végül távozott. Helyére 1993-ig Joe Lynn Turner került, erről az időszakról az előző adásban esett szó.
1993-ban Gillan visszatért, és az újra klasszikus felállású zenekar 1993 júliusában kiadta a The Battle Rages On című albumot. Az ezt követő turné sikeresnek bizonyult, ám Blackmore és Gillan kapcsolata ismét válságba került, és a gitáros 1993 novemberében kilépett az együttesből. Az új gitáros az akkor már világhírű Joe Satriani lett, 1993 – 94 között, de vele nem adtak ki lemezt. Miután Satriani elhagyta a Deep Purple-t, a csapat választása Steve Morse-ra esett, aki addig egymás után ötször nyerte el az „év gitárosa” díjat a tekintélyes Guitar Player magazin szavazásán.
Morse először 1994 novemberében, egy mexikói koncerten lépett fel az együttessel. A koncertek végeztével, 1996-ban kiadták a Purpendicular című korongot, amelyet pozitívan fogadott a kritika. Az albumon az új gitáros, Steve Morse került előtérbe, így a hangzás is keményebb lett. 1998-ban jelent meg az Abandon, mely ismét langyos fogadtatásban részesült.
2001-ben Jon Lord térdsérülése miatt az együttesnek kisegítő billentyűst kellett találnia. Választásuk a veterán Don Airey személyére esett, aki korábban olyan legendás zenekarokban játszott, mint – többek között – a Whitesnake, a Black Sabbath, és a Rainbow. Airey kiválóan pótolta Jon Lordot, így Lord 2002-es visszavonulásakor ő lett az állandó billentyűs.
2003 januárjában stúdióban vonultak, hogy rögzítsék 17. nagylemezüket. A Bananas címet kapott album egy erős formában lévő zenekart mutatott, mely hosszú évek után ismét jó kritikákban részesült. Idáig utolsó stúdióalbumuk, a Rapture of the Deep 2005-ben került a piacra. A zenekar tervei között szerepelt egy 2011-es nagylemez, ami azonban idáig nem jelent meg.
( Forrás: WP, hivatalos honlap, elemzések, szaklapok, rajongói oldalak)